Ez a bejegyzés egy kicsit egy aktuális esemény apropóján született (öö... vagyis fog születni), de amúgy inkább nagy általánosságban próbálja felvázolni az interactive fiction játékok jelenét, funkcióját napjainkban. Az aktuális esemény mégpedig a 2018-as The Interactive Fiction Competition, a legrangosabb, évenként megrendezett versenye az interactive fiction játékoknak. Hogy ne legyek ilyen hivatalos, kalandjátékokként is fogok rájuk hivatkozni, ugyanis ezek a játékok vitték tovább ennek az ősrégi műfajnak az örökségét. A kalandjátékokkal a legmeglepőbb dolog történt a játékok történetében: 99%-ban független (indie) játékfejlesztők és lelkes amatőrök kezébe került ezeknek a játékoknak a sorsa és jövője, amikor a profi játékfejlesztők már nem láttak több fantáziát (pénzt) ezeknek a legyártásában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy különféle (ingyenes) játékfejlesztő szoftverekkel (ingyenes) játékokat állítottak elő, főként magánemberek, és ez a gyakorlat a mai napig folytatódik. A játékok íróinak magánszemély mivolta azért is érdekes, mert jellemzően nem nickek és fantázianevek vesznek részt ezekben a tevékenységekben, hanem általában a polgári nevén van jelen mindenki ebben a scénában illetve szubkultúrában.

Van egy kedvenc könyvem a témáról, mégpedig egy Anna Anthropy nevű fejlesztő könyve, a Rise of the Videogame Zinesters, aminek a technikai részei már a megírása idején elavultnak számítottak, viszont a benne felvázolt elképzelések, sőt, másként fogalmazva, jóslatok és víziók félig-meddig kiáltvánnyá tették az amatőr játékfejlesztők körében, amikor a hangsúlyt a professzionális játékiparról a magánfejlesztők munkáira helyezte át. Amúgy meglehetősen játékipar-ellenes álláspontot képvisel, előrejelzései részben bejöttek, részben nem, a kalandjátékok területén mindenképpen igaza lett. Azért jutott éppen ő eszembe, mert kedves szavai most is eszembe jutnak, például az a megjegyzése, hogy felnőttként, munka mellett nem igazán lehet virtuális világokban bolyongani és elveszni, hanem napi 1-2 órát szánhatunk játékra maximum, és inkább a kreatív megoldások, a gyors sikerélmény, kis magánuniverzumok, és hogy mást ne mondjak, a katarzis élménye a mérvadó. Nem nyújtom a témát sem tovább, elég annyi, hogy ezt a hozzáállást követtem, illetve ezeket szempontokat juttattam érvényre az idei IFComp játékok értékelésénél, vagyis a zsűrizésnél rámentem a minimálra, 5 db játékot kell minimum zsűrizni, hogy érvényes legyen a szavazatunk, a játékokat a játékidő alapján választottam ki, mondanom sem kell, hogy a legrövidebbet sikerült (egyébként bárki zsűrizhet, aki regisztrál a https://ifcomp.org oldalon.)

Akkor lássuk is a medvét, vagyis a felhozatalt (ABC-sorrendben, röviden):

Bogeyman

A Bogeyman annyit jelent angolul, hogy "mumus", vagy "zsákos ember".  A leírás egyórás játékidőt ígér, szerencsére nincs annyi, mivel az első 1-2 fejezet még érdekesen nyomasztó, de a végén már kezdtem megelégelni, hogy a mumus ennyi fejezeten keresztül kínozza a gyerekeket, köztük minket is. Eléggé durva, horrorisztikus jelenetek is megtalálhatóak benne, annyi a védelmére legyen mondva, hogy annak idején a Grimm-mesék sem voltak jobbak, és itt legalább van valami esélyünk a pozitív végkifejletre, illetve a részleges happy endre. (Tudtunk róla, hogy az eredeti Grimm-mesék mind rosszul végződtek? Utólag írták át őket happy endes változatokra...) 8 pont.

Dreamland

Ez egy érdekes játék, egy álombéli helyen kell bolyongani, majd megoldani egy feladványt. Érdekesség és spoiler is egyben, hogy a feladvány megoldása nagyban függ attól, hogy mit csináltunk elalvás előtt, és milyen választ adtunk az alvás előtti kérdésre. Nagyjából visszaadja egy álom hangulatát, valamivel lehetne szürreálisabb, de nem rossz. 10 pont.

Haywire

Természetfeletti dolgok történnek ebben a játékban, és nekünk is természetfeletti erőink vannak. Állítólag eléggé sok befejezése van, a lényeg, hogy egy nehéz nap után vagy, és kezdetben három választásod van, vagy elmész pizzát enni, vagy hamburgerezni, esetleg egy flancos helyre. Vacsora közben találkozol emberekkel, és elkápráztathatod őket a képességeiddel, vagy ők is téged az övékkel. Legjobban a pizzás sztori tetszett. A játék írójának kifejezetten van humorérzéke, ami sokmindenkiből hiányzik az amatőr játékok készítői közül. Nem rossz játék, egy kicsit bővebb kidolgozása a történet(ek)nek ráfért volna. 9 pont.

Into the Lair

A gonosz Viscardi nevű vámpír rabszolgasorba kényszeríti az embereket, és barlangjában tartja őket fogva. Mi is egy voltunk ezek közül a foglyok közül, de megszabadultunk, és egy ezüst karddal felfegyverkezve nekivághatunk a vámpír legyőzésének. A szövegből világosan kiderül, de azért elmondom én is, hogy a vámpír legyőzéséhez a szolgái megszabadításán és nem pedig lemészárlásán keresztül vezet az út. Enyhén darkos beütésű, CYOA-stílusú horror-szerű játéknak gondolom. A vége nem a legjobban lett szerintem megoldva, mert a vámpír legyőzése után még enged bolyongani a katakombákban, ahelyett, hogy egy utószót írtak volna hozzá. Egy helyen hibát is találtam, szerencsére a játékmenetet nem nagyon befolyásolja, de ha belefutunk, akkor game over, mert lépésenként ment a játék. Ezekért a hiányosságokért és furcsaságokért 9 pont, amúgy jó.

The King of the World

Ez egy eléggé meseszerű játék, az elején egy édesapa mesél két gyereknek, a víz, a levegő és a föld királyságáról, majd kiderül, hogy hercegek. A fiatalabb herceg szerepét játsszuk, a játékban a mese valósággá válik: nekünk kell majd egyesíteni a királyságokat. Ebben a játékban is van teljesítendő feladat, vagyis akadály, de azt hiszem, ez a leggördülékenyebb és legkellemesebb sztori az 5 közül. 10 pont.

Na, jó, véget ért a móka mára, egy szempont jutott még eszembe, ami szerepet játszhat ezekneak a játékoknak a favorizálásánál, mégpedig a nyelvgyakorlás kérdése. Egy-egy ilyen adag játéknak kábé van annyi haszna, mint egy 5 perc angol kiadványnak, segít szinten tartani a nyelvi készségeket, én is arra használom (részben). Ha netán lenne rá igény, majd a jövőben írnék az illyesfajta játékok oktatási célú felhasználásáról, erről a témáról is van egy-két okosság az interneten, persze angolul, ahhoz még le kell fordítani ezeket. Remélem, minden világos volt, direkt linkeket most nem adtam a játékokhoz, az IFComp verseny főoldaláról ezek hamar kikereshetőek.